Megint hétfő

Általában nem szeretem a hétfÅ‘t, és ez ma különösen így volt: Bence hajnali 3-kor hányni kezdett, majd 10 percenként, de szinte folyamatos öklendezéssel küzdött kb. negyed 5-ig. Közben persze folyamatos mosakodás, sírdogálás,  próbáltuk nyugtatni, vagy altatni, de nem sikerült. Én végül kb. fél 5 után szundíthattam el, István végig virrasztott vele, mert Bence nem akart aludni (meg ha ült, legalább nem hányt...). Eszti szerencsére hÅ‘siesen átaludta az éjszakát, és GergÅ‘ is jót horpasztott. Így Miután Esztit elvittem bölcsibe, Bence végre 3/4 10-kor mesenézés közben elaludt, hogy pótolja az éjszakai lemaradást... Szerencsére azóta minden bent maradt, bár elég óvatosan evett, én meg nem erÅ‘ltettem, de talán túl vagyunk rajta...