Blogok

Esztikém ül a nappali közepén, és egy kifestőkönyvet lapozgat. Közben mesél: - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy őzike. Volt egy fülecskéje, meg egy háta. Volt egy kerek erdő, és bement. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mókuska, bement az odújába, és nézegette, hogy az őzike sétálgat.- 2 éves, három hónapos. Mármint Eszti. Hihetetlen fantáziával megáldva. Máskor meg papírt kér: - Anya, kérek papírt, rajzolni szeretnék! Rajzolok egy anyuka-hóembert, meg egy apuka-hóembert! - Szerintem Eszti nagyon helyén van, szociálisan, és mindenféle szempontból is, persze teljesen elfogulatlanul :) Most éppen az egyik babáját kezdi öltöztetni (varrtam is neki néhány babaruhát), fürdetni, szopiztatni (ahogy én is Gergőt), dajkálni. Nagyon édes, még mesét is mond a babájának, akit egyébként Babinak nevezett el. 

Nagyon cserfesek a gyerekeink, és egyre jobb "beszólásokat" ejtenek meg...  Egyik reggel Bencének töltöttem inni a konyhában. Közben szidom a hangyainváziót, ami már néhány hete keseríti életünket, főként, hogy nem nagyon tudom őket elkergetni. Erre Bence megmondja a tutit: -Hát mondjuk meg a hangyáknak, hogy ez a mi házikónk, ők pedig költözzenek máshová! :) Hogy ez eddig miért is nem jutott eszembe?!

Múlt hétvégén összegyűlt a család egy jó kis halászlére (szerencsére ez elég gyakran megesik nálunk :) Bence kérdi Dédipapától: -Dédipapa, ez milyen tányér?- mutat a nagy, zöld, halászleves ibrikekre. (valamiért a gyerekek gyakran szeretik megkérdezni a nyilvánvalót, akár egymás után többször is) -Fehér- válaszolta mosolyogva Dédi. -De Papa, milyen tányér ez? - kérdi Bence nyomatékosabban. -Mondom, fehér - erősködik Dédipapa. Erre Bence: - Dédipapa, ne butáskodj már!!

Bence bent a Papáéknál egy hosszú bottal csapkodja a tó jegét (persze Papa "szigorú" felügyelete mellett). A bot reccsen egyet, kettétörik. (jó erőben van a kiskölök :) Bence gyorsan megpróbálja összeilleszteni, de amikor nem sikerül, hamar megoldja: Nem baj, úgy is hosszú volt! :)

Ezt Bence alkotta egyik este, teljesen egyes-egyedül! Akárki akármit mond, én nagyon büszke vagyok rá!

Gergő pénteken volt 3 hónapos. Nagyon jó fej, aranyos, okos, szóval csupa jót mondhatok róla (minden elfogultság nélkül :) Ma kapta meg a kötelező oltást, szerencsére semmi gond, semmi láz, semmi nyűgösködés, még  a szurinál sem sírt semmit. - Igaz, lehet, hogy nem különösebben érezte, mert olyan vastag combija van, hogy meg sem kottyant neki, amikor megszúrták- A mérleg kerek 8kg-ot mutatott (27-én 7,8kg), 66cm hosszal (magassággal). Olyan kiegyensúlyozott, mint egy kis Buddha, általában mosolyog, vagy nevet, és tényleg csak akkor sír, ha valami gondja van. Szerintem "kifogtam" az "Anyukák álmát" :)

Ez az éjszaka sem sikerült túl jó, és a héten nem ez az első... A program:

Fél 11: lefekszem aludni (próbáltam kikapcsolódni, néztem vizilabda eb-t, meg műkorcsolyát. Persze, ha előre tudja az ember, lehet, hogy elmegyek aludni a kölkökkel...)

Éjfél: Gergő kelt fel, éhes (az utóbbi pár napban nem elég laktató a tejcim, így éjjel is 2-3 óránként eszik- az okok a "találós kérdés 1"-ben )

hajnali 1: Eszti jön át (Bence már ott alszik apja helyén, hogy mikor vackolódott be, nem tudom)

negyed 2: -Anya! Kakilni kell!- kiállt fel Eszti, én rugóként pattanok ki az ágyból, mert hasmenése van pár napja... Rohanunk a wc-re, eredmény semmi. Legalább is a fajanszban. "Milyen meleg ez a gyerek"-gondolom, a lázmérő 38°C-on állapodik meg. Visszabújunk az ágyba (3 gyerek+én a nagyágyban, valahogy elszundítok)

hajnali 3: Gergő ébreszt, szopizni akar. Ahogy jóllakik, Eszti kiabál megint: Anya, kakilni kell! Megint rohanunk, ezúttal valóban jött (folyt) valami. Még mindig meleg, lázat mérek, picit több, mint két órája, szirupot készítek, Eszti benyakalja. Na, menjünk aludni, Eszti visít, hogy a saját ágyába. "Egy gonddal kevesebb", gondoltam, meg a lázcsillapítótól valószínűleg jót is fog aludni.

Hajnal 5: Gergő ébreszt, éhes. Aztán nem tud elaludni, kapálózik, hadonászik, nevetgél az ágyban, kapok néhány jó irányzott maflást is. Próbálom hasra fektetni, nem tetszik neki. Háton meg nekem nem tetszik. Mind1, fél 6 körül elalszunk végre.

Reggel fél7: Bence ébreszt. -Anya, már világos van, menjünk ki a nappaliba.

Neeeem, hagyjatok aludni még egy kicsit!!!! Kb. fél 8-ig elnyűglődök Bencével, hogy "maradj már egy kicsit nyugton", meg "tedd le még a buksid a párnára"...

István, ahogy egy nagycsaládos apukához illik, valami "bushcraftos" kinnalvós kanbulin múlatja a hétvégét a Zemplénben... A gyerekek már péntek reggel kérdezték: "Apa mikor jön haza?" -Vasárnap este- válaszoltam...

Jókedvű, mosolygós, kíváncsi, és nagyon aranyos. Ki az?

Bence és Gergő különleges kapcsolatban vannak, azt hiszem, nagyon egy hullámhosszon gondolkoznak. Gergő nagyokat nevet Bencére, már 1 hónappal ezelőtt is hangosan beszélt hozzá, nagyon édesek így ketten: 

A képen két huncut lurkót láthatunk elrejtőzve. Vajon hova bújtak? 100pontos kérdés!  (gyakorló szülőknek csak 80, ők biztos egyből kiszúrják :)

Ha mégsem menne a válasz, egy kis segítség: 

Mi az a szörnyeteg, ami este/éjszaka támad, alattomosan, az embert teljesen kicsavarja KO győzelmet aratva, az áldozat pedig napokig csak győzze összekaparni magát? Válasz: hányás-hasmenés vírus! Ez a dög végigvágtatott az egész családon (bár a fiúk egész jól bírják: Gergő, István és Papa hősiesen kitartanak :), tegnap már engem sem kímélt, így ma éledezem poraimból, és bízom abban, hogy Gergő megússza...

Őzek, vagy szarvasok csapatát nevezik rudlinak. Általában akkor vannak rudliban, amikor még hideg az idő, együtt keresnek táplálékot, menedéket... Bár mostanában nincs nagy hideg, ma reggel ez a kép fogadott a nappaliból: (a kis fénypöttyök a karácsonyfa-izzók tükröződése)

Tessék irigykedni!! :))