Blogok

Jókedvű, mosolygós, kíváncsi, és nagyon aranyos. Ki az?

Bence és Gergő különleges kapcsolatban vannak, azt hiszem, nagyon egy hullámhosszon gondolkoznak. Gergő nagyokat nevet Bencére, már 1 hónappal ezelőtt is hangosan beszélt hozzá, nagyon édesek így ketten: 

A képen két huncut lurkót láthatunk elrejtőzve. Vajon hova bújtak? 100pontos kérdés!  (gyakorló szülőknek csak 80, ők biztos egyből kiszúrják :)

Ha mégsem menne a válasz, egy kis segítség: 

Mi az a szörnyeteg, ami este/éjszaka támad, alattomosan, az embert teljesen kicsavarja KO győzelmet aratva, az áldozat pedig napokig csak győzze összekaparni magát? Válasz: hányás-hasmenés vírus! Ez a dög végigvágtatott az egész családon (bár a fiúk egész jól bírják: Gergő, István és Papa hősiesen kitartanak :), tegnap már engem sem kímélt, így ma éledezem poraimból, és bízom abban, hogy Gergő megússza...

Őzek, vagy szarvasok csapatát nevezik rudlinak. Általában akkor vannak rudliban, amikor még hideg az idő, együtt keresnek táplálékot, menedéket... Bár mostanában nincs nagy hideg, ma reggel ez a kép fogadott a nappaliból: (a kis fénypöttyök a karácsonyfa-izzók tükröződése)

Tessék irigykedni!! :))

Sajnos a hétfő éjszakának folytatása is van: Bence után Eszti is kapott egy adag vírust, így a következő éjszaka ő adott műsort, fél 1-fél 4-ig szinte folyamatosan hányt... Amikor végre elszundikáltam a nappaliban Esztivel, fél 5 után István keltett, hogy Gergő éhes, szopi-idő van. Lenne mit pótolni alvásból... Esztinek ráadásul a hasa is megy. Szerencsére azóta hányni legalább nem hánynak, nagyjából jókedvűek, és az étvágyuk is egész jó. Kósza gondolatként megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy kis nagy-/dédszülői segítség egy pár órára, amíg bepótolom a két éjszakás virrasztást, de kiderült, őket is elkapta a kórság... Már csak abban reménykedem, Gergővel megússzuk. Addig is mosás-mosogatás-takarítás-kézmosás-fertőtlenítés ezerrel, folyamatosan...

Gergő elképesztően aranyos, és "jó fej":) Általában nem sír, csak ha tényleg van valami baja, és hamar meg lehet nyugtatni. Nagyon kíváncsian szemléli a világot, most már tudatosan játszik a játékaival (sőt, meg ís kóstolja :), hason-alkartámaszban is hosszú percekig nézelődik. Az ismerősökre mosolyog, a szűk családra pedig fülig érő szájjal nevet, ha meglát minket. Már két hete hangosan is nevet (Papának kacagott először, amikor Eszti ágyán játszottak egy péntek délutánon), az éjszakákat pedig egész jól "átalussza" (este 9-hajnali 4-ig már többször előfordult), vagy csak félálomban szopizik egy jót, és alszunk is tovább (feltéve, ha a nagyobbak nem sírnak fel). Imád fürdeni -legújabb mókánk, hogy hason fekve a vízben kicsit alátámasztom az állát, hogy kiemelkedjen a buksija a vízből, ő belehajtja a kezembe a fejét, és csak úgy relaxál... imádja .Akkor sír, ha véget vetek a szeánsznak, és kiveszem a vízből. Érdekes, mert hason aludni is szeret (bár a nagyobbak is ), jóízűeket horpaszt, aztán, ha kicsit nyöszörög, megfordítom a hátára, és alszik tovább :)

Általában nem szeretem a hétfőt, és ez ma különösen így volt: Bence hajnali 3-kor hányni kezdett, majd 10 percenként, de szinte folyamatos öklendezéssel küzdött kb. negyed 5-ig. Közben persze folyamatos mosakodás, sírdogálás,  próbáltuk nyugtatni, vagy altatni, de nem sikerült. Én végül kb. fél 5 után szundíthattam el, István végig virrasztott vele, mert Bence nem akart aludni (meg ha ült, legalább nem hányt...). Eszti szerencsére hősiesen átaludta az éjszakát, és Gergő is jót horpasztott. Így Miután Esztit elvittem bölcsibe, Bence végre 3/4 10-kor mesenézés közben elaludt, hogy pótolja az éjszakai lemaradást... Szerencsére azóta minden bent maradt, bár elég óvatosan evett, én meg nem erőltettem, de talán túl vagyunk rajta...

Karácsony óta rendszeres vendégeink az őzek, István készített is nekik egy etetőt, szénával. Reggelente gyakran nézegetjük a nappali ablakán, ahogy két-három őzike sétálgat a házunk körül, tőlünk kb. 10-15m-re... Egyik nap egy őz végre odament az etetőhöz szénázgatni. Bence erre megszólal: ez egy olyan nagy etető, ezt nem éri fel egy őz, ezt csak egy zsiráf éri fel! :)

Eszti délután a lábára húzott egy olyan zoknit, amit aznap délelőtt teregettem ki a szárítóra. -Esztikém, megszáradt már az a zokni?- kérdem -Igeen, megszáradt, már nem vizes! -válaszolta meggyőzően. Én inkább a saját kezemmel akartam meggyőződni, ezért megkértem: -Eszti, gyere, hadd nézzem azt a zoknit, biztosan megszáradt?!- Megszáradt, már nem annyira vizes...